1. A nyak lazán tartása, erő a fejtetőn (xu ling ding jing), a qi a dantianbe süllyed
2. A mellkas besüllyesztése, a hát ívelése, a vállak süllyesztése és a könyökök lógatása
3. A derék ellazítása, a terpesz ívelése, a kua megnyitása, a térdek hajlítás
4. A szellem összeszedett, a qi szabadon áramlik, a test és a karok megnyúlnak

A fent idézett négy alapelvből láthatjuk, hogy az első a test megnyújtását célozza, a mellkas besüllyesztése és a hát ívelése a hátat nyújtja és a mellkast használja támasznak, a kar ízületeinek süllyesztése a kar és a kéz megnyújtását jelenti, a derék és a terpesz ívelése, valamint a csípő megnyitása és a térdek hajlítása a lábak szabad mozgásához szükséges alapok, és ebben a különleges testhelyzetben a lábak is megnyúlnak. Ekképp a taiji lábmunkája – az íves terpesz, laza derék és nyitott kua mellett – a boka és a láb körzését használja az üres és teli megkülönböztetésére. Ez kívül a láb selyemgombolyító energiájaként jelenik meg, ám belül a lábak kiterjesztéseként.

A test egyes tagjainak kiterjedése/megnyújtása az egész test kiterjedéséhez vezet, a felsőtest és a végtagok rugószerűen rugalmasak lesznek, megjelenik a peng erő, a szellem pedig felemelkedik. A megnyújtott testtartás megtartásával elkerülhetjük a nyers, durva erő használatát, kedvező feltételeket teremtve a természetes nyitottság, lazaság, és a törzs megnyúlása érdekében. A „végtagok és a törzs rugóhoz hasonló rugalmassága” a taijiquan második jellegzetessége.

I. A törzs és a végtagok kiterjedése

Ahogy fent említettük, a taijiquan gyakorlása közben meg kell nyújtani a törzset és a végtagokat annak érdekében, hogy növeljük az egész test rugalmasságát; csak ennek birtokában jelenhet meg a peng erő. Vagyis a peng erő a rugószerű rugalmasságból ered, ami pedig a kiterjedésből. Lássuk, miként működik ez a gyakorlatban.

1. A nyak lazán tartása, erő a fej tetején (xu ling ding jing) és a qi a dantianbe süllyed – a felfelé irányuló energia azt jelenti, hogy ez energiát finoman fel kell vezetni a fejtetőre; a qi lesüllyesztése pedig azt, hogy hagyni kell a dantian felé áramlani; ennek a két ellentétes erőnek az összhatása megnyújtja a törzset.
2. A mellkas besüllyesztése, a hát ívelése – a mellkast ne düllesszük ki és ne is hagyjuk összeesni, így az támasztani fogja a gerincoszlopot. Mivel a fizika törvényei szerint a súlyt tartó oszlop nem hajolhat meg. A gerinc így képes lesz megnyúlni. Figyelmeztetni kell a kezdőket, hogy a hát ívelése nem annak kidomborítását vagy púpozását jelenti, hanem a gerinc megnyújtását. Ha a hát púpos, a mellkas beesik, és a test elveszti a rugalmasságát - emellett káros az egészségre.
3. A vállak süllyesztése és a könyökök lógatása – a váll lesüllyesztésének lényege a lefelé ható erő és az ízületek összekötése. A karnak csak akkor lehet gyökere, ha a váll és a karok stabilan összekapcsolódnak. A könyék lesüllyesztésével ezzel egyidejűleg megnyúlik a felkar. Amikor a kéz és a kar spirális selyemgombolyítást végez, a könyök lesz a középpont ami körül forognak. Hasonlóképp, a könyök leejtése és a csukló kiemelése az alkart nyújtja meg. A váll süllyesztése, a könyök lógatása és a csukló emelése az egész kart nyújtja.
4. Körzés nyitott kuával és hajlított térddel – Ez a lábak megnyújtását jelenti. A lábfej a talajhoz kapcsolódik, a láb ívelt, így nem könnyű megnyújtani. A nyitott kua és a hajlított térd segít a spirális mozgásban, az üres és teli megkülönböztetésében – mindez elsősorban a térd körzésében nyilvánul meg. Ahogy a külső kifelé forog, a külsőt nyújtja és a belsőt összehúzza. Ahogy összekapcsoljuk a kéz és a láb mozgását, ez egész test egységben mozog. Megfelelő gyakorlással ily módon megvalósítható az egész-test erő, amikor „a gyökér a lábfejben, a lábakon keresztül halad, a derék irányítja és a kezekben fejeződik ki”.

A fenti négy szabály összefoglalásaként elmondhatjuk, hogy a taijiquan gyakorlása közben a törzset, a karokat és lábakat megnyújtjuk, kiterjesztjük. A megnyúlás rugalmasságot teremt, ami a peng erő alapja, valamint természetes módon emeli fel a szellemet, és megakadályozza, hogy a helytelen gyakorlás következtében nyers erő nyilvánuljon meg.

II. A Jing nyolc formája és a rugalmas Peng Jing

A taijiquan alapelvei szerint figyelmet kell használnunk a nyers erő helyett. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a figyelem helyettesíti az erőt (jing), mivel a taiji lényege a 8 féle jing. Mind a nyolc jing magában hordozza a kiterjedésből és megnyúlásból eredő rugalmasságot, ezért is hívják energiának (jing) és nem (izom) erőnek (li). Bár a nyolcféle jinget különböző néven ismerjük, mindegyikük lényege a peng jing, a maradék hét csupán ennek (különféle helyzetű, irányú és funkciójú) megnyilvánulása. Így a taijiquant nevezhetnénk akár peng jing quannek is. Elemezzük ezt a nyolcféle jinget hogy jobban megértsük a főbb jellemzőket:

1. Az egész mozgás összefüggésében, amikor a tenyerek befelé néző helyzetből kifelé forognak, peng jing nyilvánul meg.
2. Az egész mozgás összefüggésében, amikor a tenyerek kifele néző helyzetből befelé forognak, lü jingről beszélünk.
3. Amikor mindkét kar egyidőben peng jinget csinál, és keresztezik egymást kifelé irányuló erővel, ji jingnek nevezzük.
4. Amikor a tenyerek lefelé nyomnak körkörösen, és a tapadást megtartva lefelé ható penget csinálnak, an jingnek nevezzük.
5. A kettős szétválasztó peng jing esetén, amikor a karok kereszteződnek balra és jobbra, avagy előre és hátrahaladás közben, cai jingről beszélünk.
6. Amikor a peng jing összehúzódik („feltekeredik”), majd hirtelen, robbanásszerűen kitör, lie jingnek nevezzük.