Tábor előtt

A taiji egy “véletlen” folytán került az életembe, épp akkor amikor a legnagyobb szükségem volt rá. A magamhoz vezető út keresése során az intuicióim egyre jobban felerősődtek (vagy csak tudatosabb lettem rá), de olykor nehéz volt megállapítani, hogy ezek valósak-e vagy csak az elmém játékai. Igy az életembe való bekerülése is egy újabb minőség megjelenése. Keresgélés, utánajárás nélkül csak egyszerűen bekúszott az életembe. A tanfolyam meghirdetésekor az Aranytíz honlapján mást keresve láttam meg a leírást, elolvasva tudtam, hogy nekem ott a helyem, bár azt se tudtam, hogy mire jelentkezek. Ez eddig nem volt rám jellemző, mindent halálra szerveztem, utánanéztem, meggondoltam.

Ebben az időben ugyan ilyen megérzések alapján került be az életembe a kineziológia, és az Életterápia is. Mind a három másik területen erősíti a megértésem, miközben mindig az az érzésem, hogy a legjobb helyen a legjobb emberekkel találkozva vagyok, és eközben egyre közelebb kerülök magamhoz, és a megvalósítandó céljaim is megteremtődnek.

Kezdetben a taiji edzések a nyugalom szigetét jelentették számomra, ahol megszűnt minden más, a mindennapi gondok, nyüzsgés, hangzavar mindig kívül maradt az ajtón. Ráadásul három órás kikapcsolódás után mindig energiával feltöltődve indultam haza, ami nagyon jó érzés volt. Ez segített át a kezdeti nehézségeken is, mert nem volt túl jó érzés, hogy szinte semmit nem tudtam felidézni a gyakorlatokból otthon. Csak reméltem, hogy ez később nem így lesz.

Az energiatorna segítette a testtudatosságomat megerősíteni, az energiaáramlás megtapasztalását, a türelmem, bizalmam erősödését. Amikor még nem érzékeltem az áramlást, csak a végeredményt, hogy jól vagyok tőle, energiával teli, tudtam, hogy valaminek lennie kell, és majd eljön az idő, amikor megérzem azt, amit éppen éreznem kell. Segített megtapasztalni, hogy nem kell izomerő, elég a helyes testtartás, és a ráhangolódás, és akkor fájdalom nélkül, sokkal könnyebben megy minden.

A taiji kezdettől fogva aktív meditáció volt számomra. A gyakorlatokra annyira kellett koncentrálni, hogy mindenfajta gondolatot törölt az agyamból. Segített hozzászokni, hogy befelé figyeljek, és ne érdekeljen hogy mi van körülöttem, bár a megfelelni vágyást még nem mindig sikerül elhagynom, de egyre könnyebb. Segített felfedezni a túlkontrollból eredő merevségem. Megélhetővé vált, hogy nem kell mindent egyből tökéletesen csinálni, az egésztől lehet haladni a részletek felé, és ez így élvezetesebb is, mint fordítva. Mindig megélhettem a változást, és lehetővé tette, hogy elfogadjam azt, hogy soha nincs tökéletes, mindig van egy újabb szempont, amit fegyelembe kell venni.

A tao yin gyakorlása kezdetben a gyakorlatok megtanulásakor szintén lekötötte az agyamat, de késöbb könnyebben elkalandoztam a gondolataim mentén, a figyelmemet a gyakorlatok váltása segítette visszaterelni. A gondolatok terelgetése szintén egy új minőség. Megtanulhattam, hogy nem kell elveszni bennük, tudatosan irányithatók. Ez a rész erősítette meg bennem azt a tapasztalást is, hogy a szeretet érzése, az önmagunk szeretetével és elfogadásával kezdődik, és ez sugárzik ki a környezetünk felé.

A csoport kialakulása egy kicsit lassan ment, sokáig olyan érzés volt, hogy csak együtt vagyunk, csináljuk a gyakorlatokat, és semmi más. Később, talán az első közös élményt (az iskolába való bezáratásunk) követően egy újabb energia jelent meg számomra. A csoport formálódásával egyre erősebb lett az egymásra hangolódás is, ami a tanításban is érződött. Sokszor éreztem, hogy amikor megrekedtünk egy forma elsajátításásnál újabb módon közelítetted meg a formát, ami segített megérteni és megérezni a lényeget

Mivel az egész edzés energikussá tett, egy idő után úgy éreztem, hogy túl hosszú idő telik el két edzés között. Majd rájöttem, hogy megint találtam egy külső segítséget, amitől függővé teszem magam, ha azt gondolom, hogy csakis ezzel érezhetem jól magam. Most már tudom, hogy ez is csak a megtapasztalás egy része, mely segíthet meglátni az egészet. Segített megtapasztalni, hogy ha energiával teli vagyok, akkor minden szép, és jó, jól mennek a dolgaim, mindenkit szeretek és elfogadok mindaddig, míg le nem merülök. Igy hát segített megtapasztalni, hogy az energia elveszíthető, ha olyan helyzetekbe megyek bele, ami lemeríti az energiakészletem. De jó érzés tudni, hogy az energiaszintem mindig feltölthető, az energia mindig elérhető, ez csak az én döntésem. Megszűnt a kiszolgáltatottság érzése, tudom, hogy minden rajtam múlik. Az is, ha jól érzem magam, és az is ha nem.

Tábor után

Jó együtt lenni, energiával feltöltődni, új emberekkel megismerkedni és a csoportba befogadni, tanítani és egymástól tanulni, egymásra hangolódni, beszélgetni, elfogadni és szeretni.

A beszélgetések és a gyakorlások, az együtt töltött 3 nap egy más minőségű energiát jelentett. Sikerült meglátnom, hogy igazából miért is vagyok köztetek, hogy mi az, amit a taiji adhat számomra.

A taiji egy életforma, mely segíthet megtapasztalni, hogy az ellentétes pólusok kiegészítve egymást egy egységgé állnak össze, mindenfajta kontroll nélkül képesek a harmóniát megteremteni a belső középpontra hangolódva.

Ha a gondok kinn hagyhatók az ajtón kívül, akkor azok igazából nem is léteznek, csak az elménk játékai. Az igazi csöndet nem kívül, hanem belül lehet csak megteremteni.